Mumble Nézet News Hasábok Régi Játék oldalak Szolgáltatás oldalak Partner oldalak
Bezárás

CSHU - Hungarian Counter-Strike Portal

Fogadóiroda Tovább

Kredited: 0  |  Találati arányod: 0%

Battlefield 1 történelem: Feketék a Nagy Háborúban az Antant oldalán

Cikkek/Interjúk 2016. november 13. IMPHUN 0 hozzászólás 1213 olvasás

Feketék a Nagy Háborúban

Amíg a középkorban a hadviselés elsősorban a nemesség kötelessége volt, a tömegháborúk magukkal hozták az általános hadkötelezettséget, az első világháború hatalmas vérvesztesége pedig arra az elhatározásra juttatta a gyarmattartó országok vezetőit, hogy a sokszor másodrendűnek tekintett gyarmatokról származó alattvalóikat is besorozzák és bevessék a különböző hadszíntereken. Így jutottak el a fekete katonák Európába, sőt Magyarországra is.

 

Fehér és színesbőrű ausztrál katonák a Gallipoli hadszíntéren

Természetesen főként az ANTANT oldalán harcoltak gyarmati katonák.  A Francia hadvezetés 160 ezer fekete katonát vetett be Európában, 65 ezret pedig egyéb területeken. Ekkoriban Francia gyarmat volt Afrikában a mai Algéria, Marokkó, Tunézia, Elefántcsontpart, Benin, Szudán, Guinea, Mauritánia, Niger, Szenegál, Burkina Faso, Togo, Nigéria, Gambia, Csád, Közép-Afrika, Kongó, Gabon,  São Tomé és Príncipe, Eritrea, Madagaszkár, Dzsibuti, az Indiai-óceáni francia szigetek, a Comore-szigetek, Kamerun 90%-a, valamint a mai Mayotte és Réunion, amelyek státusza napjainkra gyarmatból „tengeren túli megyévé” változott.

Marokkói kiegészítésű francia csapatok

Természetesen a britek, akik a mai napig a legtöbb gyarmati területet birtokolják a világon, szintén kihasználták a gyarmatbirodalmukban rejlő potenciált. Bár ők Afrikából 50 ezer harcoló katonát vetettek be, hadiszolgálatra több mint egymillió afrikait fogtak be úgynevezett szállítóként. Ennél is több indiai katona szolgált a brit haderőben, a jellegzetes görbe tőrjükről, a kukhriról könnyen felismerhető Ghurkák a mai napig az egyik elit brit egységnek számítanak.

Szikh lovasság a nyugati fronton

 

Noha nagyszámú afroamerikai jelentkezett önként az Amerikai Egyesült Államok hadseregébe, az a világháború végéig szegregált maradt, pedig 1918 őszére 350 ezer fekete amerikai katona fordult meg az európai hadszíntéren. Bár a fekete alakulatok általában csak másodvonalbeli, kiszolgáló feladatokat láttak el, az első világháború leghosszabb, több mint hathónapnyi folyamatos frontszolgálatát egy afroamerikai kiegészítésű alakulat, a 369. gyalogezred, vagy becenevükön a „Harlem Hellfighters” adta.

 

Rajtuk kívül a 92. gyaloghadosztály kötelékében szolgáló 366. gyalogezred, és a harlemiekhez hasonlóan a 93. gyaloghadosztály kötelékébe tartozó 370., 371. és 372. gyalogezred, valamint több támogató alegység is kitüntette magát a háborúban. A harlemi 369-esek teljesítményét jól tükrözi, hogy soraikból a háború végéig 171 fő érdemelte ki a Legion of Merit kitüntetést, amelyet kiemelkedő harci teljesítmény során kivételesen bátor magaviseletért adományoztak.

A 396. „Harlem Hellfighters” gyalogezred katonái, mellükön a francia Croix de Guerre medállal

Azon, hogy a francia, brit, ausztrál vagy amerikai katonák közt feketék is harcoltak, talán senki nem lepődik meg, viszont a sors különös fintoránál fogva szinte minden haderőben volt egy-két színesbőrű harcos. A legmeglepőbb felvétel talán egy fekete orosz kozák

katonáé. A kozákok különösen kemény, kegyetlen lovas katonák hírében álltak. Valószínűleg a török hódoltság idején a Kaukázusba a cserkeszek közé telepített feketék egyik leszármazottja lehet a képen látható kozák harcos.

Fekete kozák

Szintén érdekesség, hogy az egyik első olasz vadászpilóta, Domenico Mondelli szintén fekete volt. Egy olasz ezredes és egy eritreai anya gyermekeként született az abesszin háborúban, majd a háború után édesapja hazavitte Olaszországba, ahol katonai tanulmányokat folytatott Rómában és Modenában. A Királyi Hadiakadémián avatták fel gyalogos hadnagyként, azonban a világháború után a megalakuló légierőhöz kérette magát. Felderítőként, majd a 7. Bombázó Zászlóalj parancsnokaként szolgált, így az Isonzó fronton valószínűleg magyar csapatok ellen is vezetett támadásokat. A világháború során századossá, őrnaggyá, majd alezredessé léptették elő és számos kitüntetésben részesült. A háború után tovább szolgált az olasz hadseregben, csak 1925-ben a fasiszták hatalomra jutása után szerelt le. 1974-ben halt meg Rómában.

 

folytatása következik

Ehhez a bejegyzéshez még nincs hozzászólás.