Azok számára, akik a Bf2-vel kezdtek, nem tudják milyen, az amikor a fegyver halál pontos, vagy hogy nincs újraélesztés. Na ezen emberek számára szeretném bemutatni Vietnamot kicsit a saját szemszögemből.

2004-ben jelent meg a Bfv, én 2005-től voltam jelen világháló hadszínterein. Hamar kiderült hogy ez az ALFA! Korábban én is játszottam az 1942-vel, de számomra Vietnam jelentette a legtöbbet.

Ami a legnagyobb Nam feelinget adta a játéknak a korabeli fegyvereken és járműveken kívül, az a járművekben hallgatható és akkoriban sokat játszott és ismert zeneszámok voltak. Bizony elképzelhetetlen az az érzés, amikor fejed felett elrepül egy HUEY, amiből hangosan szól Edwin Starr - War vagy a The Troggs - Wild Thing című száma. Sorolhatnám őket még. Viet oldalon a MI8-as heliben az én kedvencem Wagner-Ride of the Valkyries volt. De amíg nem próbáljátok ki és élitek bele magatokat Nam-ba, addig úgysem értitek/érzitek meg a feelinget.

Mint a legtöbb zöldfülű BFV-s én is helizni akartam először. Eleinte ezek a próbálkozások mindig rövidek voltak, mivel a játékban egyetlen ember is képes egy vagy több légi járművet pillanatok alatt kifektetni egy SA-7-el. Amit ha valaki tudta, hogyan kell használni, akkor pilótáknak csak, akkor egy esélye maradt a túléléshez, ha kiért a rakéta hatótávolságából. (Mert igen egy 2004-es játékban már azt is meg tudták csinálni, hogy egy rakétának van hatótávolsága. Ezt valahogy azóta nem sikerült nekik megoldani.) Persze, a kicsit gyakorlottabb helisek, esetleg egy oldalazással még megúszhatták. Akkoriban bizony nem volt flare, ami eltéríthette a rakétát. Hozzátartozik a történethez, hogy azért a rakétáknak itt is megvoltak a maguk hülyeségei. (PL.: az ellenre kilőtt rakéta gondolt egyet és rárepült a saját gépre:-D) Egy szó mint száz nem tapasztalhattunk totális légi fölényt, annak ellenére, hogy erősek voltak a helikopterek, de valahogy mégis kiegyensúlyozott harcokra emlékeszem.

Miután megjelent a bf2 és sokan otthagyták Vietnamot már én is kezdtem unni, hogy állandóan szétszedek mindent helivel. Na nem a nagyképűség beszél belőlem, hanem az, hogy gyakorlatilag egy rakéta elég volt egy járműbe, de rosszabb esetben kettő. Na utána már inkább az infantry szervereket és pályákat kerestem. Szóval miután meguntam a helizést jött a infantry korszak. A dzsungel a halálos pungi botokkal és a használható fegyverekkkel. Persze itt is volt a fegyvereknek szórásképe, de bf2-höz képest szinte az összes mesterlövésznek számított.

Modokban sem szűkölködött a BFV. Csak hogy megemlítsek párat: Point of existence vagy az 1942 mintájára gyártott WW2 mod vagy az Eve of Destruction.

2008-ra gyakorlatilag egyedül maradtam Namban. Landor ekkorra már azon rágta a fülemet, hogy menjek a PoE2.HU-ba. (Ez az a mod mely a BFV latt kezdte pályafutását, és a mai napig megérte, hogy játszanak vele.) Gyakorlatilag átrugdalt Landor a PoE2-be, amit végül nem bántam meg. Bár a fegyverek közel sem olyan pontosak, mint a BFV-ben, de sokkal használhatóbbak, mint bf2-ben.

Végül 2009-ben volt egy próbálkozás arra, hogy pár embernek megmutassuk miért is lehet beleőrülni a BFV-be. A gyér érdeklődés rádöbbentett valamire (Sajnos csak a PoE2.hu volt jelen.) ugyanis ekkor bizony rájöttem, hogy Vietnam a múlt már csak. Titokban reménykedem, hogy észbe kapnak végre az EA-nél és lesz végre egy újabb önálló Vietnam. (A BFBC2 mellett ugyan megjelent egy Vietnam kiegészítő, de ez az előd nyomába sem ér...)

Addig is: pungi botok kihegyezve és az AK47 betárazva. Éberen őrzöm az arcvonalat…